La Gomera egy a hét Kanári sziget közül, melyek Spanyolországhoz tartoznak.  Az Atlanti óceánon helyezkednek el Afrika partjai mellett. A szigetcsoportban ez a második legkisebb sziget.
La Gomera Santa Cruz de Tenerife fennhatósága alatt áll, illetve 6 megyéből áll. Fővárosa San Sebastián.

A sziget vulkanikus eredetű, kör alakú, átmérője kb. 22 km, legmagasabb pontja pedig 1487 m, a Garajonay csúcs. Az alakja olyan, mint egy narancs, melyet félbevágtak, emellett sok szakadék vagy ú. n. barranco található itt. Ezek a szakadékok egyébként babérerdőkkel borítottak. A felsőbb térséget sűrűn borítja az erdő, folyamatosan felhők és köd burkolják be,  ennek eredményeképpen a növényzet buja és változatos. Ez a terület a Garajonay Nemzeti Parkhoz tartozik, amely az UNESCO szerint a világörökség részét képezi 1986 óta. A lejtőkön ide-oda kanyargó ösvények vannak, amelyek vonzzák a látogatókat és a túrázókat a gyönyörű kilátás miatt.

A központi hegyek befogják a szelek által ide hordott csapadékot és párát, emiatt igazi dzsungel-beli klímát okoz a hideg és meleg levegő kontrasztjával.  Ezek mellett a kondíciók mellett mikroklímák egész skálája vonul fel a szigeten; évszázadok óta La Gomera lakosai kihasználják ezeket a körülményeket a szőlő- és banánültetvényeik öntözésére.

2003-ban 19.580 ember élt La Gomerában.  A helyi bor nagyon egyedi, sokszor szolgálják fel a helyi specialitással, a tapas-szal, amely a helyi sajtokból készül, vagy grillhúsokkal. Egy másik kulináris specialitás az almogrote, egy sajtos lakoma, és a miel de palma, ami egy pálmafából nyert szirup.

La Gomera lakosai kifejlesztettek egy különleges módot arra, hogy a hatalmas szakadékokon keresztül kommunikáljanak egymással: egy úgynevezett füttyös beszédet használnak, amelynek neve Silbo Gomero. Ez a nyelv egyidős a szigettel, és fejlődése a római antikvitás óta jelen van. A sziget őslakosai, a guanche-ok találták fel, majd a spanyol hódítások után a gyarmatosítók is átvették a 16. század körül, ráadásul túlélte a guanche-okat. Amikor a Silbo Gomero nyelvet a kihalás veszélye fenyegette a 21. század hajnalán, a helyi önkormányzat bevezette a taníttatását a helyi iskolákban.

La Gomera hegyeiben tisztelték az őslakosok az istenüket, akit Orahannak hívtak. A csúcsot és a középponti hegyeket védett területként kezelték. Valóban, több helyi lakos is a hegyekbe menekült 1489-ben, amikor szembesülniük kellett a spanyol hódítók érkezésével, és itt is zárták le a hódítást is. Mai régészek számos ceremóniákhoz kapcsolódó kő-oltárt találtak, emellett máglyák maradványait, melyeken az őslakosok kecskéket és birkákat áldoztak föl az istenüknek. Ezt az istent La Palma-n Aboraként, Tenerifén és Gran Canarián pedig Arocanként ismerik.

Kolumbusz Kristóf utolsó megállóhelye volt a sziget az új világ keresése felé vezető útján, 1492-ben. Azért szállt itt partra, hogy feltöltse a készleteit, és mindössze 4 napra akart maradni. Állítólag belehabarodott a helyi kormányzóba, Beatriz de Bobadilla-ba, ezért képes volt egy egész hónapot eltölteni itt. Amikor elindult, Beatriz cukornád darabkákat adott neki, ezek voltak az első ilyen növények, amelyek eljutottak az új világba. San Sebastiánban az a ház, melyben megszállt, ma is turista látványosság.

Repülőtere nincs, leginkább komppal juthatunk el ide, amely Teneriféről, Los Cristianosból indul.