Lanzarote egy spanyolországi sziget, a Kanári sziget csoport tagja. Az Atlanti óceánon helyezkedik el, Afrika partjaitól 125 km-re. Területe 845.9 km2,ezzel a negyedik legnagyobb a szigetek között. Az első fejlegyzett nevet Angelino Dulcert adta a szigetnek, ami Insula de Lanzarotus Marocelus volt; az olasz hajósról Lancelotto Malocello-ról nevezte el, ebből ered a modernebb elnevezése is. Az őslakosok a szigetet Titerro(y)gatra-nak hívták, ami azt jelenti 'a vörös hegység'.
Lanzarote 11 km-re található Fuerteventura-tól és 1 km-re Graciosa-tól. Partvonala 213 km, amiből 10 km homok, 16.5 km strand, a többi pedig sziklás part. Drámai látképébe beletartozik a Famara hegy, amely 671 m, északon és az Ajaches (608 m ) délen. A Famara déli része az El Jable sivatag, amely elválaszta Famarát és Montanas del Fuego-t. Lanzarote hegyvidékes része a Timanfaya Nemzeti Park, a legmagasabb hegy a Penas del Chache, amely 670 méterrel van a tenger szintje felett. Az Atlantis csatorna a világ legnagyobb víz alatti vulkáni csatornája. A sziget az UNESCO által védett biológiai terület. Lanzarote a leg északiabb fekvésű a szigetcsoporton belül.
A szigetnek van egy saját repülőtere, az Arrecife Reptér, amely évente több, mint 5 millió utast fogad(2006-os adat). Mostanra a turizmus lett a fő gazdasági ágazat, a gazdaság többi részét a mezőgazdaság teszi ki. Lanzarote 7 megyére van osztva.
A szigeten 500 különböző növény és zuzmó él a szigeten. 17 növény őshonos és 180 különböző zuzmó található itt. A zuzmók olyan körülmények között is kibírják, ahol más növény nem élne meg. A növényzet többek között pálmafákból, erdei fenyőkből, páfrányokból és oliva fákból áll. A téli esők után a növények színesen burjánzanak a szigeten. Élővilága sokkal monotonabb, mint a növényvilág, kivéve a denevéreket, és a dromedárokat, melyeket valaha földművelésre használtak. Lanzarote-n 35 faj él, köztük madarak, sólymok és hüllők. Érdekes őshonos állat a gallotia gyík, és a vak víz alatt élő remipedia rák, melyek a Jameos del Agua lagúnában találhatók.
La Gería szőlőskertjei, melyeket hagyományos módon művelnek, védett terület. Ezeket a szőlőtőkéket úgy ültették, hogy egymástól függetlenek legyenek, ezt pedig kis kőkerítésekkel érték el. Ez a művelési mód nem csak ötletes, de meg is védi a tőkéket a heves szelektől.
Valószínűleg Lanzarote volt az első gyarmatosított sziget a Kanári szigetek között. A föníciaiak telepedtek le itt elsőként i.e. 1100 körül. A görög írók és filozófusok, mint Hérodotosz, Platón és Plütarkosz a Heszperidák kertjeként írták le, a termékenység földjeként, ahol gyümölcsök és virágok illatoznak az óceán felé. Az első írott feljegyzés a római Pliniusztól származik, abból az időből, amikor körbejárta a kanári szigeteket. Öt szigetet említett név szerint: Canaria-t (a mai Gran Canaria), Ninguaria-t (a mai Tenerife), Junonia Mayor-t (a mai La Palma), Plivalia-t (a mai El Hierro) és végül de nem utolsó sorban, Lanzatorét és Fuerteventurát együtt, "lila szigetek" néven.
A római birodalom bukása után a Kanári szigetek lakatlanok voltak vélhetően i.sz. 999-ig, amikor is arabok érkeztek a szigetre. 1336-ban egy hajó érkezett Lisszabonból, Lanzarote da Framqua, vagy más néven Lancelotto Malocello irányításával. Jean de Béthencourt 1402-ben szállt partra és rabszolgamunkát, illetve nyersanyagokat hozott a szigetre. 1404-ben a kasztíliaiak érkeztek Lanzarote-ra, hogy megvívjanak a helyiekkel és elfoglalják a szigetet. 1585-ben az ottomán admirális, Murat Reis elfoglalta Lanzarote-t.
A 17. században kalózok rohanták le a szigetet és kb. 1000 őslakost hurcoltak el rabszolgának.
1730 és 1736 között vulkáni kitörések sorozata sújtotta a szigetet, miután az egész területet láva borította el és különböző vulkáni kráterek keletkeztek. 1927-ben Fuerteventurával egyetemben a sziget La Palma fennhatósága alá került. |
